Mindig hittük, hogy a dorombolás macska-privilégium, de a legújabb kutatások kiderítették, hogy néhány meglepő rokon és távoli faj is rendelkezik e különleges képességgel.
Mi számít valódi dorombolásnak?
A „valódi” dorombolás két feltétellel jár: folyamatos, belégzéskor és kilégzéskor egyaránt hallható zöngével, valamint a gégefő rezgésével.
A definíció így elhatárolja a macskákat a többi állattól – és bármilyen furcsa, még a nagytestű oroszlánokat is kizárja.
Jonathan Losos evolúciós biológus rámutat, hogy a kutatók inkább „doromboló” és „üvöltő” macskákra osztanák fel a családot, nem pedig kicsikre és nagyokra.
Doromboló macskafélék
A házimacskán kívül a gepárd, a puma, a szervál és a hiúz is dorombol. A hang frekvenciája (25-30 Hz körül) meglepően alacsony egy ilyen kis testméretű állatnál.
Christian Herbst nemrégiben publikált tanulmánya szerint a macska hangszalagjába épült speciális rugalmas szövet teszi mindezt lehetővé – anélkül, hogy az izmoknak 30-szor másodpercenként össze kellene húzódniuk tanulmány.
Genetek – a macskák távoli unokatestvérei
Ha szigorúan veszed a definíciót, a genet az egyetlen nem macskaféle, amely bel- és kilégzéskor is dorombol. Ezek a karcsú, pettyes ragadozók Afrikában és Európa déli részén élnek, és a kutatók csak most kezdik feltérképezni a hangjukat.
Egyes zoológusok azt gyanítják, hogy több genetfaj is képes erre, csak még nem dokumentálták.
Pótdorombolók: amikor tágítjuk a fogalmat
Ha eltekintünk a bel- és kilégzés kettősségétől, meglepően sok állat „pótdorombol”:
- Mosómedvekölykök halk „csirregő-zizegő” hangot adnak, amikor tejhez jutnak. A mechanizmus nyál+csicsergés kombináció lehet megfigyelés.
- Nyulak fogcsattogtatása, siklók „zúgása”, sőt egyes denevérek kézben tartva hallható rezgése is emlékeztet a macska dorombolására.
- A farkaspókok udvarláskor „puhán kopogva” rezgetik kitinlemezeiket, amelyet a kutatók pók-dorombolásnak neveznek.
Miért jó ezt egy gazdinak tudni?
- Fájdalomjelzés: a dorombolás nem mindig a boldogság jele. Beteg macska is dorombolhat, hogy önmagát nyugtassa.
- Gyógyulási frekvencia: a 25-30 Hz-es rezgésről kimutatták, hogy serkenti a csont- és izomregenerációt; lehet, hogy a macska önmaga „gyógyulási hangját” használja.
- Kommunikáció: ha tudod, mikor és hogyan változik a hangszín, hamarabb észreveszed a stresszt vagy a fájdalmat.
Hogyan képes egy ilyen kis állat mély hangra?
A kulcs a hangszalagok felépítésében rejlik.
Herbst kísérletében levegőt fújtak elaltatott macskák gégéjén keresztül; az izmok ellazultak, mégis doromboló hang keletkezett kísérlet. A beépített rugalmas „párna” lelassítja a rezgést, mintha egy aprócska basszusgitár húrait lazítanád meg.
Dorombolni vagy ordítani – ez itt a kérdés
Az oroszlán, a tigris vagy a jaguár nem tud egyszerre bel- és kilélegezve rezegtetni, mert a hyoidcsontjuk részben porcos, így szabadabban mozog, ami az üvöltést segíti.
Cserébe elvesztették a dorombolás képességét. Evolúciós „csereüzlet” történt: hangos territóriumjel helyett a macska a finom, közeli kommunikációt választotta.
Összefoglalva
A dorombolás igazi mesterei a macskák és a genet, de a természet tele van „hamisítványokkal”. Ha figyelsz kedvenced hangjára, nemcsak a boldogságát, hanem egészségét is jobban megérted – és talán a saját stressz-szintedet is csökkented egy kis közös, vibráló relaxációval.
