A házimacska múltja tele van meglepetéssel: a legfrissebb DNS-vizsgálatok szerint kedvenceink két nagy hullámban csatlakoztak az emberhez, ám génjeik alig változtak azóta.

Két nagy bevándorlási hullám

A nemzetközi paleogenetikai projekt több mint 200, 9000 éves időszakot lefedő macskamaradványt elemzett. Az eredmény: a mai házimacskák két forrásból erednek. Az első, közel-keleti vonal már Kr. e. 4400 körül eljutott Európába, miután a gabonát rágcsáló egerek vonzották a falvak köré. A második hullám az egyiptomi macska volt, amely a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalain terjedt el Kr. e. 1500 után, hajók raktáraiban vadászva patkányokra kutatók.

Miért épp a sivatagi vadmacska?

A DNS-tesztek egyértelműen a sivatagi vadmacskát (Felis silvestris lybica) jelölik meg közös ősnek DNS. Ez az alfaj eleve toleránsabb az ember közelségére, mint európai unokatestvérei, és pont ott élt, ahol az első terménytárolók megjelentek. A macskát tehát nem mi fogtuk be – ő döntött úgy, hogy a könnyen elérhető táplálék érdekében mellénk költözik. Ez a „kikötök, maradok, ha megéri” stratégia máig fellelhető a lakótelepi lomtalanításoknál portyázó cicák viselkedésében.

A cirmos kabát meglepően fiatal

Érdekes módon a házimacskákat a vadmacskáktól nem a méret vagy a testfelépítés különbözteti meg, hanem leginkább a bunda mintázata. A jól ismert cirmos (tabby) csíkok genetikai változata csak a középkorban jelent meg nagyobb számban, és a 18–19. században vált tipikussá leletek. Amikor a viktoriánus Angliában divatba jöttek a fajtabemutatók, már tudatosan választották ki a feltűnő mintázatot, innen indult a mai fajták sokszínűsége.

Önszelídítő ragadozó – mit tanulhatsz belőle?

1. A macska génjei alig különböznek a vad elődtől, ezért a játék- és vadászösztön kielégítése napi feladat. Használj etetőlabdát, pálcás játékot, hogy „levezesd” a bennük élő ragadozót.
2. Mivel a domesztikáció nem érintette az emésztést, a macska továbbra is obligát húsevő. A magas szénhidráttartalmú eledelek hosszú távon egészségügyi gondokat okozhatnak.
3. A természetes szelekció egyik nyertese a szociabilitás: bár a macskák nem falkában élnek, jól viselik a sűrű ember- és macskaforgalmat, ha van elég búvó- és magaslóhely.

Modern fajták és egészség

A kutatók szerint a fajták közötti genetikai különbség minimális, néhány tucat gén dönt a bunda hosszáról és színéről tanulmány. Ez jó hír az örökbefogadásnál: egy „keverék” ugyanolyan ősi vérvonalat hordoz, mint egy törzskönyvezett cica. Ugyanakkor bizonyos tulajdonságok – például a hosszú szőr – növelhetik egyes betegségek, például a hyperthyreosis kockázatát. Érdemes ezért állatorvossal választani étrendet és rendszeres szűrést.

Mi jöhet ezután?

A génszerkesztési technológiák korában felmerül, hogy a jövő macskái már célzottan módosított örökséget hordoznak majd – például hipoallergén szőrt vagy örökletes betegségektől mentes DNS-t. A jelen kutatói azonban óvatosságra intenek: a macska eddig is bebizonyította, hogy „tökéletes, ahogy van”, ahogyan az egyik szakértő fogalmazott cikk. Talán jobb, ha továbbra is hagyjuk, hogy ő szelídítsen minket.